Szívből gyógyítunk!

Cím

Szédülés és egyensúlyzavar: mikor állhat a háttérben a belső fül problémája?

Mi az egyensúlyszervi eredetű szédülés?

Az egyensúlyszervi eredetű szédülés a belső fül egyensúlyért felelős rendszerének vagy az innen érkező idegi információk továbbításának zavarával függ össze. Jellemző lehet a szédülés, az egyensúly bizonytalansága, valamint az ezekhez társuló hányinger.

Mikor merülhet fel a belső fül érintettsége?

A belső fül érintettségére utalhat, ha a szédülés forgó jellegű, bizonyos fejmozdulatok vagy testhelyzet-változtatások váltják ki, illetve egyensúlyzavarral vagy hányingerrel társul. Egyes betegségek esetén fülzúgás, hallásromlás vagy a fülben jelentkező nyomásérzés is kísérheti. Ezek a tünetek azonban önmagukban nem határozzák meg a kiváltó okot, ezért visszatérő, tartós vagy erős panasz esetén szakorvosi kivizsgálás javasolt.

Ezekről olvashat a cikkben

A szédülés sokféleképpen jelentkezhet: van, aki úgy érzi, mintha forogna körülötte a világ, más inkább bizonytalanságot, imbolygást vagy ájulásközeli rosszullétet tapasztal. A panaszhoz egyensúlyvesztés, hányinger vagy akár fültünetek is társulhatnak. Mivel a szédülés hátterében számos különböző ok állhat, nem minden esetben fül-orr-gégészeti problémáról van szó. Bizonyos tünetek és azok jellegzetes együttes észlelése azonban a belső fülben található egyensúlyszerv problémáját jelezheti. A következőkben bemutatjuk, milyen jelek terelhetik ebbe az irányba a kivizsgálást, milyen egyensúlyszervi betegségek okozhatnak eltérő panaszokat, és mikor indokolt fül-orr-gégészhez fordulni. Arra is kitérünk, mely tünetek utalhatnak más eredetre, illetve mikor van szükség sürgős orvosi ellátásra.

Mit értünk pontosan szédülés alatt?

A szédülés nem mindenkinél ugyanazt az érzést jelenti. Vertigóról akkor beszélünk, amikor valaki úgy érzi, hogy ő maga vagy a környezete forog. Fontos tudni, hogy ez elsősorban tünet nem maga a betegség. Máskor inkább bizonytalanság, imbolygás vagy egyensúlyvesztés jelentkezik. Ettől eltér az ájulásközeli rosszullét, amelyet gyengeség, a látás elsötétülése kísérhet, illetve az az érzet, hogy az érintett hamarosan elveszíti az eszméletét.

A kivizsgálás során ezért fontos tisztázni, pontosan milyen jellegű a panasz, mennyi ideig tart, milyen gyakran tér vissza, és összefügg-e például felállással, fejmozdulattal vagy testhelyzet-változtatással. A szédülés jellege, időtartama és kiváltó körülményei fontos támpontot adhatnak a lehetséges okok elkülönítéséhez.

Ha a panasz forgó jellegű, illetve egyensúlyzavar is jelentkezik, felmerülhet a belső fülben található egyensúlyszerv érintettsége. Ilyenkor jó, ha felkeresünk egy fül-orr-gégészeti szakrendelést.

Milyen jelek utalnak arra, hogy az egyensúlyszervvel van probléma?

Az egyensúlyszerv érintettségére a szédülés jellege, a kiváltó körülmények és a kísérő tünetek együtt utalnak. Ezek alapján azonban önmagában nem lehet megállapítani a panasz pontos okát.

Forgó jellegű szédülés

Jellemző lehet az az érzés, mintha az érintett vagy a környezete forogna, elmozdulna. A panasz hirtelen is kialakulhat, és hányingerrel is társulhat.

Fejmozdulathoz vagy testhelyzethez kapcsolódó panasz

Egyes egyensúlyszervi problémáknál bizonyos mozdulatok váltják ki vagy erősítik fel a szédülést. Ilyen lehet az ágyban történő megfordulás, a felülés, a lehajlás vagy a fej hátrahajtása.

Hányinger és egyensúlyzavar

Az egyensúlyszerv működésének zavara a biztos járást is befolyásolhatja. A szédülés mellett bizonytalan járás, egyensúlyvesztés, hányinger, erősebb panasz esetén hányás is jelentkezhet.

Fülpanaszok

Bizonyos betegségekben a szédülést fülzúgás, hallásromlás vagy a fülben érzett nyomás kísérheti. Ilyen jellegű tünetekkel kérjünk egy alapos fülészeti kivizsgálást. Ezeknek a tüneteknek a hiánya ugyanakkor önmagában nem zárja ki az egyensúlyszerv érintettségét. Az egyes egyensúlyszervi betegségek eltérhetnek abban, hogy mi váltja ki a szédülést, mennyi ideig tart egy-egy rosszullét, és milyen egyéb tünetek társulnak hozzá.

A BPPV (jóindulatú, rohamokban jelentkező helyzeti szédülés) a belső fül egyik gyakori egyensúlyszervi zavara. Akkor alakulhat ki, amikor a belső fülben található apró kristályok elmozdulnak a helyükről, és olyan területre kerülnek, ahol fejmozdításkor téves ingert keltenek az egyensúlyszervben. Emiatt rövid ideig tartó, intenzív forgó szédülés jelentkezhet például ágyban megforduláskor, lehajláskor vagy felnézéskor. A panaszra tehát különösen jellemző, hogy meghatározott fejhelyzetek, illetve a fej helyzetének megváltoztatása váltja ki.

Milyen egyensúlyszervi betegségek állhatnak a szédülés hátterében?

Az egyensúlyszervi eredetű szédülésnek több oka lehet. Visszatérő, erős vagy tartós panasz esetén érdemes orvoshoz fordulni, és a tünetek alapján nem célszerű arra várni, hogy a rosszullét magától megszűnjön. A kivizsgálás azért is fontos, mert az egyes betegségek eltérnek abban, hogy mi váltja ki a szédülést, mennyi ideig tart, és társul-e hozzá hallásváltozás vagy más fültünet. Az alábbiakban három jellegzetes egyensúlyszervi problémát mutatunk be.

BPPV – amikor a fej helyzetének változása váltja ki a szédülést

A BPPV (jóindulatú, rohamokban jelentkező helyzeti szédülés) a belső fül egyik gyakori egyensúlyszervi zavara. Akkor alakulhat ki, amikor a belső fülben található apró kristályok elmozdulnak a helyükről, és olyan területre kerülnek, ahol fejmozdításkor téves ingert keltenek az egyensúlyszervben. Emiatt rövid ideig tartó, intenzív forgó szédülés jelentkezhet például ágyban megforduláskor, lehajláskor vagy felnézéskor. A panaszra tehát különösen jellemző, hogy meghatározott fejhelyzetek, illetve a fej helyzetének megváltoztatása váltja ki. 

Vestibularis neuritis és labyrinthitis – amikor a panasz hirtelen alakul ki

A vestibularis neuritis a belső fülből az agy felé egyensúlyi információkat továbbító ideget érinti, és elsősorban erős szédülést, valamint egyensúlyzavart okozhat. A labyrinthitis ezzel szemben a belső fül gyulladásos megbetegedése. A két állapot egyik fontos különbsége, hogy labyrinthitis esetén a hallás is érintett lehet, míg vestibularis neuritisnél jellemzően nem jelentkezik hallásromlás.

Ménière-betegség – amikor hallási tünetek is társulnak

A Ménière-betegség a belső fül betegsége, amely visszatérő vertigóval, halláscsökkenéssel, fülzúgással, valamint az érintett fülben jelentkező nyomás- vagy teltségérzéssel járhat. A National Institute on Deafness and Other Communication Disorders (NIDCD) betegtájékoztatója szerint a szédüléses rohamok hirtelen, figyelmeztető jel nélkül is jelentkezhetnek, és 20 perctől akár 12 óráig is tarthatnak. A tünetek gyakorisága és erőssége egyénenként eltérő lehet. 

Mikor utalhat a szédülés más problémára?

Nem minden szédülés vezethető vissza az egyensúlyszerv helytelen működésére. A háttérben keringési vagy neurológiai eltérés, egyes gyógyszerek mellékhatása, illetve más állapot is állhat. A kivizsgálás során ezért nemcsak magát a szédülést, hanem annak jellegét, időtartamát, kiváltó körülményeit és a hozzá társuló tüneteket is figyelembe kell venni.

Az alábbi táblázatban leírtakkal segítünk az otthoni önvizsgálatban, hogy a tünetek észlelése esetén milyen irányban érdemes a kivizsgálást elkezdeni. Az összefüggések tájékoztató jellegűek, az egyes tünetek többféle állapotban is előfordulhatnak.

A panasz jellege és körülményei

Milyen lehetséges okot vethet fel?

Mi lehet fontos a kivizsgálás során?

Rövid, forgó szédülés, amely bizonyos fejhelyzetekben jelentkezik.

Egyensúlyszervi eredet, például BPPV is felmerülhet.

Mely mozdulat váltja ki, és meddig tart a rosszullét?

Forgó szédülés fülzúgással vagy hallásváltozással.

A belső fül érintettsége is szóba jöhet.

Egy- vagy kétoldali-e a fülpanasz, változott-e a hallás?

Felállást követő gyengeség, ájulásközeli rosszullét.

Vérnyomás- vagy keringési ok is felmerülhet.

Jelentkezik-e rendszeresen felálláskor, illetve összefügg-e hirtelen testhelyzet-változtatással?

Szédülés újonnan kialakult neurológiai tünettel.

Központi idegrendszeri eredetet is ki kell zárni.

Beszédzavar, féloldali gyengeség, kettős látás vagy súlyos járászavar esetén sürgős orvosi ellátás szükséges!

Új gyógyszer beállítása vagy adagjának módosítása után jelentkező szédülés.

Gyógyszermellékhatás is felmerülhet.

Milyen gyógyszereket szed a páciens, és történt-e változás a kezelésben a panasz megjelenése előtt?

Tartós, nehezen körülírható bizonytalanság vagy egyensúlyzavar.

Többféle ok is állhat a háttérben.

Mikor kezdődött, folyamatos vagy visszatérő-e, és milyen egyéb tünetek kísérik?

A jellegzetes tünetegyüttes felismerése segíthet kijelölni a kivizsgálás irányát, de önmagában nem alkalmas biztos diagnózis felállítására. Ha a panaszok alapján felmerül a belső fül érintettsége, ne halogassa a kivizsgálást, és ne keresse önállóan az interneten a válaszokat, kérjen mielőbb egy fül-orr gégészeti vizsgálatra időpontot.

Mikor érdemes fül-orr-gégészhez fordulni szédüléssel?

Budapesten a Central Clinicben magán fül-orr gégészeti szakrendelésünkön Dr. Nguyen Thuy Tien és Dr. Derzsényi Dániel fül-orr gégész szakorvosaink felnőtt és gyermek pácienseket egyaránt fogadnak.

Foglaljon időpontot klinikánkra, és kérjen fül-orr-gégészeti kivizsgálást, ha a szédülés visszatérően jelentkezik, forgó jellegű, bizonyos fejmozdulatok vagy testhelyzet-változtatások váltják ki, illetve fülzúgás, hallásromlás vagy ismétlődő egyensúlyzavar társul hozzá. Akkor is célszerű szakorvoshoz fordulni, ha a panasz tartósan fennáll, rendszeresen visszatér, vagy nem egyértelmű, mi váltja ki. Akár már a bejelentkezéskor jelezheti, milyen jellegű a rosszullét, milyen gyakran jelentkezik, és társul-e hozzá fülzúgás vagy hallásváltozás. Ez segíthet abban, hogy a panasz kivizsgálása már az első pillanatban a megfelelő irányban induljon el.

Mikor szükséges sürgős orvosi ellátás?

A szédüléshez társuló bizonyos tünetek stroke vagy átmeneti agyi keringészavar (TIA) lehetőségét is feltételezhetik, ezért ilyenkor sürgős orvosi ellátás szükséges. A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) betegtájékoztatója szerint a stroke és a TIA tünetei rendszerint hirtelen kezdődnek, és a szédülés mellett egyensúly- és koordinációs zavar, látászavar vagy más neurológiai panasz is jelentkezik.
Sürgős kivizsgálást igényelhet például:

  • hirtelen kialakuló beszédzavar;
  • féloldali gyengeség vagy érzészavar;
  • kettős látás vagy más hirtelen látászavar;
  • hirtelen fellépő, súlyos járás- vagy egyensúlyzavar;
  • más, újonnan jelentkező neurológiai tünet.

Ilyen panaszok esetén nem szabad tervezett fül-orr-gégészeti vizsgálatra várni, hanem azonnali orvosi segítséget kell kérni.

Mire lehet számítani a fül-orr-gégészeti kivizsgálás során?

A kivizsgálás egyik legfontosabb része a panaszok pontos feltérképezése. Érdemes már a vizsgálat előtt végiggondolnia, mikor kezdődött a szédülés, mennyi ideig tart egy-egy rosszullét, milyen mozdulat vagy helyzet váltja ki, illetve jelentkezik-e mellette fülzúgás, hallásváltozás vagy más tünet. A szakorvos a korábbi betegségekre és a rendszeresen szedett gyógyszerekre is rákérdezhet.

Ha a szédüléshez halláspanasz is társul, hallásvizsgálatra is szükség lehet, amely klinikánkon is elérhető. Az audiológia a hallás állapotának felmérésében és a hallászavarok kivizsgálásában kap szerepet. Az audiológiai vizsgálatokat audiológus szakember végzi, a vizsgálat eredménye segíthet annak tisztázásában, hogy a szédülés mellett fennáll-e a hallást érintő eltérés is. 

Ha a szédüléshez fülzúgás is társul, a Central Clinicben szédülés és fülzúgás vizsgálat keretében van lehetőség a panaszok kivizsgálására. 

A vizsgálat díja jelenleg 45 000 Ft, a fül-orr gégészet további vizsgálatainak aktuális díjairól ugyanezen az oldalon tájékozódhat.

Összegzés

A szédülés hátterében számos eltérő ok állhat, ezért a tünetek alapján nem érdemes előre diagnózist felállítani. A panasz jellege, időtartama, kiváltó körülményei és a társuló fültünetek azonban segíthetnek meghatározni a kivizsgálás irányát. Visszatérő vagy tartós panasz esetén érdemes szakorvoshoz fordulni, míg hirtelen jelentkező neurológiai tünetek sürgős orvosi ellátást igényelnek.

Mini fogalomtár

Vertigo: forgó vagy mozgásérzéssel járó szédülés.

Vestibularis rendszer: az egyensúly érzékelésében és fenntartásában szerepet játszó rendszer.

BPPV (jóindulatú helyzeti szédülés): a belső fül egyensúlyszervi zavara, amelynél elmozdult apró kristályok miatt bizonyos fejmozdulatokra rövid, forgó szédülés jelentkezhet. 

Labyrinthitis: a belső fül gyulladásos megbetegedése, amely az egyensúlyt és a hallást is érintheti.

Audiológia: a hallás és a hallászavarok vizsgálatával foglalkozó szakterület.

A forgó jellegű, fejmozdulatokra jelentkező szédülés, az egyensúlyzavar, illetve a társuló fülzúgás vagy hallásváltozás felvetheti a belső fül érintettségét. A pontos ok azonban csak kivizsgálással állapítható meg.
Igen. Egyes egyensúlyszervi betegségek, például a vestibularis neuritis, jellemzően nem járnak hallásromlással.
Az ágyban történő megfordulásra vagy más fejmozdulatra jelentkező, rövid ideig tartó forgó szédülés BPPV-re is utalhat. A diagnózis felállításához azonban szakorvosi vizsgálat szükséges.
Nem. Vérnyomásesésnél például felálláskor jelentkező gyengeség, bizonytalanság vagy ájulásközeli rosszullét fordulhat elő, míg egyensúlyszervi eredet esetén gyakori a forgó jellegű szédülés. A tünetek azonban átfedhetnek.
A panasz jellege és a kísérő tünetek segítenek meghatározni a megfelelő szakirányt. Forgó szédülés, egyensúlyzavar vagy társuló fülpanaszok esetén a fül-orr-gégészet lehet megfelelő kiindulópont. Újonnan kialakult neurológiai tünetek esetén viszont sürgős orvosi ellátás szükséges.
Az audiológia jelentése a hallás vizsgálatával, a hallászavarok felismerésével és azok kivizsgálásával foglalkozó szakterület. Szédülés esetén akkor lehet szerepe, ha a panaszhoz például hallásromlás vagy fülzúgás is társul. Ilyenkor az audiológiai vizsgálat segíthet felmérni, hogy érintett-e a hallás is.